|
2022-09-15 21:30:08, csütörtök
|
| |
| |
>"
Devecsery LÁszló: ÉVSZAKOK 
EGYSZER VOLT...
Egyszer volt..., ...hogy' is volt? Talán egyszer volt, hol nem volt!
Ki tudja hol volt? Ki tudja hol van?
Az üveghegyen innen? Az Óperenciás-tengeren túl? Ahol a kurta farkú malac túr?
Dehogy! Sem így, sem úgy! Völgyön innen, hegyen túl, hol sok szikla égbe szúr...
Induljunk el messzire, messzire, hagyjuk el a völgyet, kapaszkodjunk fel magasra, nagyon magasra.
Sok-sok hegyet, óriási sziklát kell elhagynunk, amíg elérkezünk a Hónapok hegyéhez. Ne kérdezd, merre találod a térképen, hiszen nem árulhatom el senkinek. Még teneked sem!
Egyik hegy olyan, mint a másik. Miről ismerjük meg ezt a nevezetes helyet? Miről, miről..., különleges formájáról. Mitől olyan különleges? Fényképen vagy a valóságban láttál már hegyet és sziklát eleget. Magasak, hegyesek. Ez is magas, hegyes is. Igen ám, de az óriási hegycsúcs mellett tizenkét kisebb csúcs is emelkedik. Ráadásul, ha megérkeztél, s körülsétálsz a hegyoldalon, akkor egyik ámulatból a másikba esel.
Előbb azt érzed, lefagy a fejedről az a formás fülecskéd, s hozzá fúj a szél és hull a hó, a másik pillanatban enyhe szellő simogat, majd váratlanul pirossá válik az orrod a tűző naptól, a nagy melegtől, azután hűvös szél és köd ölel körül, s a következő pillanatban ismét hóembert építhetnél.
Mi ez a varázslat? Egyszerű a magyarázat: a tizenkét hónap négy évszakot varázsol körénk. Lakásuk körül is mindig ott a tavasz, a nyár, az ősz és a tél, vagyis az
. . . 
ÉVSZAKOK 
Nézd, a TAVASZ erre jár:
huncut, pajkos kicsi lány.
Szoknya lebben, szellő száll,
jót kacag - és meg-megáll.
Ébresztgeti a Napot,
kancsóból hint harmatot.
Ezerszínű lesz a rét:
ráteríti köntösét.
Virág nyílik, rügy fakad,
minden él az ég alatt. 
Ajtó koppan, vendég jön:
illendően beköszön!
Meleget hoz NYÁR-LEGÉNY,
szelíd esőt hint a szél.
Almát, körtét melenget,
eperszemet szemezget.
Aranytenger a vidék,
hullámzik a messzeség.
Búzaszemek megértek: 
- Munkára fel, legények!
Patakparton víg a nyár,
ki teheti odajár.
Fürdik, játszik nagyokat,
amíg az ősz kopogtat.
Kedves apó, ez az ŐSZ,
ő is köztünk elidőz. 
Szőlőt érlel, szüretel,
emberekkel ünnepel.
Ecsetet vesz kezébe,
azt vette a fejébe,
színt fest minden levélre,
így megy a tél elébe.
Hullanak a levelek,
meg is szólal: -Elmegyek,
mert a TÉL már közeleg:
nagyszakállú, ősz, öreg.
Szakállából hull a hó,
fehér öröm: csudajó!
A hóember nem fázik, 
lyukas pipán pipázik.
A madár-nép didereg,
egy picit sem csicsereg.
Jégcsapok az ereszen:
összebújnak hidegen.
Csillog-villog a világ,
s ablakon a jégvirág;
a fák ágán dér-levél,
havat hoz az esti szél.
A tizenkét hegycsúcs alatt tehát a tizenkét testvér lakása rejtőzik.
Január délceg, fiatal fiú. Odabent csupa-csupa fehér minden. Ablakán jégvirágok nyílnak, ereszén jégcsapok erdeje sokasodik. Ruhája fehér, arca piros. Kéményében hideg szelek muzsikálnak, s hófúvás kavarog háza körül.
Február kedves, mosolygós, csípős nyelvű lány. Világoskék ruhát visel, szoknyája mellett szelek suhognak. A hófelhők mögül, melyek a csúcs körül laknak, néha már előbukkan a Nap.
Március-leány sárgászöld színekkel díszítette szállását, s önmagát. Intésére langyos, könnyű fény köszönt ránk, s az ágakra rügyek szaladnak. A szomszédságból mindig nevetés, móka, kacagás hallatszik.
Április, akit a testvérei csak Ápri Julisnak hívnak, vidám és kiszámíthatatlan. Üde zölddel borít be mindent: házat, fákat, mezőt és rétet.
A tavasz két leányát alig-alig győzi nevelgetni, tanítgatni fiútestvérük:
Május. Ő már majdnem komoly férfiember, s ezt sötétzöld öltözetével is bizonyítani szeretné.
Odébb a nyár:
Június vidám sárgában,
Július narancsszínnel,
Augusztus pirosas sárgával, mindannyian a Nap ragyogásával.
A három hegycsúcsot is mindig fény ragyogja be.
A fény és a ragyogás mellett, kicsit odébb a komor ősz lakik:
Szeptember, világos barnán,
Október szürkén, ködbundában,
November sötétbarna kabátban.
Kit is felejtettem el? Senkit, most következik a vén, kedves, öreg apóka:
December, mintha sötétkék kristályok csillognának körülötte. Havat, szelet, hideget és meghitt ünnepeket hoz nekünk.
Az évszakok velünk laknak, s mi is ővelük.
Egy esztendő negyven másodpercben
Link
Calendar Song (January, February, March...)
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
Címkék: kiszámíthatatlan, narancsszínnel, szomszédságból, kapaszkodjunk, körülsétálsz, nagyszakállú, ragyogásával, másodpercben, csillognának, fiútestvérük, patakparton, bizonyítani, pillanatban, hegyoldalon, öltözetével, ébresztgeti, muzsikálnak, szakállából, mindannyian, összebújnak, aranytenger, hegycsúcsot, felejtettem, ködbundában, megérkeztél, kristályok, elérkezünk, sötétbarna, sárgászöld, kéményében, díszítette, elhagynunk, emberekkel, következik, szeptember, nevelgetni, üveghegyen innen, kurta farkú, nevezetes helyet, valóságban láttál, óriási hegycsúcs, másikba esel, másik pillanatban, tűző naptól, nagy melegtől, következő pillanatban, tizenkét hónap, madár-nép didereg, esti szél, tizenkét hegycsúcs, tizenkét testvér, hófelhők mögül, Devecsery László, Devecsery LÁszló, EGYSZER VOLT…, Ápri Julisnak, Calendar Song,
|
|
Offline
